1.fejezet
Élet és halál között.. vagy mégsem?
Szokásos utamon lépkedtem hazafele ki a központból át a síneken. Amikor egyszer csak a cipőfűzőm beakadt a sínek közé, próbáltam kihúzni de nem ment semmi értelme sem volt a cipőt meg nem tudtam leműteni a lábamról.. gondoltam magamba 'Talán ez lesz a végem?! Egy rohadt cipő miatt? És persze hogy ilyenkor senki sem jár itt... pompás'
Jön a vonat már érzem ahogy a testemet elüti és a testem darabokra esik. Lehunyom a szemem.
Karomat erőteljesen valami megragadja még mindig félek kinyitni a szememet. Félek hogy esetleg már nincs meg a lábam vagy a karom..
Földön fekszem tőlem pár centire száguld el a vonat a cipőmet szétkapta. Alig térek magamhoz mi volt ez ki mentett meg ezek a gondolatok keringenek a fejembe. Ott ül mellemet egy fiú.
Oda jön hozzám.
-Szia, jól vagy, nincs semmi bajod?-kérdezte a fiú akinek egy piercing volt az ajkaiba.
-S-Szia, igen jól vagyok és nincs semmi bajom.-válaszoltam hevesen.
-Köszönöm hogy megmentettél.-tettem hozzá.
-Csak jókor voltam jó helyen.-válaszolta a fiú akinek még a nevét se tudom.
-Erre laksz te is ?-kérdeztem meg tőle.
-Igen, a sarkon ott látod azt a nagy fehér házat?-válaszolta.
-Én a túloldalon lakom, ne vedd tolakodásnak de nincs kedved eljönni ezek után már menni is félek..-kérdeztem rá óvatosan.
-De az király lenne-válaszolta a fiú.
-Akkor menjünk-válaszoltam.
Útközben nagyon sokat beszélgettünk és nagyjából össze is barátkoztunk. Kiderült hogy ő is most költözött ide, nem rég.
-És amúgy hogy hívnak?-kérdeztem.
-David Dawn-nak és téged ?-válaszolta David.
-Annie Waldnak hívnak.-válaszoltam neki.
-Rendben Annie és melyik iskolába jársz?-kérdezte David.
-Clifton High School-ba járok és 10dikes vagyok.-válaszoltam.
-Engem is oda akarnak átíratni amibe eddig jártam az nem volt valami jó.-válaszolta David.
-Amúgy 11dikes vagyok.-tette hozzá.
-Miket szeretsz szabadidődbe csinálni Annie?-kérdezte David.
-Szeretek számítógépezni,zenét hallgatni,sétálni erre-arra,új embereket megismerni.-válaszoltam.
-És te David ?-kérdeztem.
-Ismerkedni, kockulni, zenét hallgatni.-válaszolta David.
-Tök egy forma dolgokat szeretünk!-kiáltottam fel.
-Ja tényleg-mondta David.
-Holnap este nincs kedved eljönni hozzám?-kérdezte David.
-De van, szívesen elmegyek hozzád.-válaszoltam.
-Rendben akkor szia majd még találkozunk- David elköszönt és egy pacsit adott.
-Szia!-elköszöntem.
David Dawn szemszöge.
Éppen otthon nyomtam a kockulást egész nap szinte amikor anyukám megszakított.. pont jókor már csak 1 pálya volt.
-David, kisfiam nincs kedved elmenni a boltba?-kérdezte David anyukája.
-Oké anyu elmegyek bár nem értem miért pont most volt épp elég dolgom.-válaszolta David flegmán.
-Na de David nem ilyenek neveltelek téged, legyél jó fiú!-vágta vissza David anyuja.
-Indulok, Szija.-köszönt el David.
-Szia!-köszönt el David anyukája.
A hüvös bár kellemes szél mardosta a bőrömet. Ősz van. De mintha már egy szempillantás alatt itt lenne a mély csendes barnábbnál barnább tájakat beborító fehér anyag, a hó. Sose szeretem igazán a telet nem tudom miért talán azért mert a hajamat állandóan elcseszte.
Meg is jöttünk a boltba, nos anyu mit is írt fel, liszt,kenyér,csoki,tej. A liszt éppen ott volt ahogy bementem és annak a jobb oldaláról már is felvillant szemeimmel néztem a csokikat. Imádom a csokit. Beletettem a lisztet majd a csokikat a bevásárló kosárba. Mentem egyre beljebb a bevásárlóközpontba majd a tejtermékeknél a polcról le is emeltem friss tejet és azt is beletettem a kosárba. A péksüteményes részlegen volt friss meleg kenyér azt is beletettem a kosárba, majd elértem a pénztárat. Szerencsémre nem volt hosszú sor, aki éppen fizetett egy öregasszony volt és tele apróval. Az előttem lévőnek pedig nem volt jó a bankkártyája. Na szuper lehet hogy nem hosszú sor de elégé idő igényes volt. Aztán mentem ki, nagyon hideg volt. A vásárolt dolgokat betettem egy szatyorba majd ráakasztottam a biciklimre, és suhantam hazafele. Egyszer csak leesett a láncom ez is csak velem történhet meg. A sínek mellett sétáltam haza fele. A távolba megláttam egy lányt, nagyon szép volt, és azt láttam hogy beakadt a sínhez. Mindent eldobva rohantam a segítségére. Már jött a vonat minden az én gyorsaságomon múlt. Egy mindent eldöntő gyors mozdulattal kiragadtam a rozsdás sínek közül, a földön landoltunk. Még láttam ahogy a cipőjét darabokra szakítja a vonat. Őt keressem szemeimmel hogy jól van-e. Épségben van.
-Ismerkedni, kockulni, zenét hallgatni.-válaszolta David.
-Tök egy forma dolgokat szeretünk!-kiáltottam fel.
-Ja tényleg-mondta David.
-Holnap este nincs kedved eljönni hozzám?-kérdezte David.
-De van, szívesen elmegyek hozzád.-válaszoltam.
-Rendben akkor szia majd még találkozunk- David elköszönt és egy pacsit adott.
-Szia!-elköszöntem.
David Dawn szemszöge.
Éppen otthon nyomtam a kockulást egész nap szinte amikor anyukám megszakított.. pont jókor már csak 1 pálya volt.
-David, kisfiam nincs kedved elmenni a boltba?-kérdezte David anyukája.
-Oké anyu elmegyek bár nem értem miért pont most volt épp elég dolgom.-válaszolta David flegmán.
-Na de David nem ilyenek neveltelek téged, legyél jó fiú!-vágta vissza David anyuja.
-Indulok, Szija.-köszönt el David.
-Szia!-köszönt el David anyukája.
A hüvös bár kellemes szél mardosta a bőrömet. Ősz van. De mintha már egy szempillantás alatt itt lenne a mély csendes barnábbnál barnább tájakat beborító fehér anyag, a hó. Sose szeretem igazán a telet nem tudom miért talán azért mert a hajamat állandóan elcseszte.
Meg is jöttünk a boltba, nos anyu mit is írt fel, liszt,kenyér,csoki,tej. A liszt éppen ott volt ahogy bementem és annak a jobb oldaláról már is felvillant szemeimmel néztem a csokikat. Imádom a csokit. Beletettem a lisztet majd a csokikat a bevásárló kosárba. Mentem egyre beljebb a bevásárlóközpontba majd a tejtermékeknél a polcról le is emeltem friss tejet és azt is beletettem a kosárba. A péksüteményes részlegen volt friss meleg kenyér azt is beletettem a kosárba, majd elértem a pénztárat. Szerencsémre nem volt hosszú sor, aki éppen fizetett egy öregasszony volt és tele apróval. Az előttem lévőnek pedig nem volt jó a bankkártyája. Na szuper lehet hogy nem hosszú sor de elégé idő igényes volt. Aztán mentem ki, nagyon hideg volt. A vásárolt dolgokat betettem egy szatyorba majd ráakasztottam a biciklimre, és suhantam hazafele. Egyszer csak leesett a láncom ez is csak velem történhet meg. A sínek mellett sétáltam haza fele. A távolba megláttam egy lányt, nagyon szép volt, és azt láttam hogy beakadt a sínhez. Mindent eldobva rohantam a segítségére. Már jött a vonat minden az én gyorsaságomon múlt. Egy mindent eldöntő gyors mozdulattal kiragadtam a rozsdás sínek közül, a földön landoltunk. Még láttam ahogy a cipőjét darabokra szakítja a vonat. Őt keressem szemeimmel hogy jól van-e. Épségben van.
-Szia, jól vagy, nincs semmi bajod?-kérdeztem a megrémült lánytól.
-S-Szia, igen jól vagyok és nincs semmi bajom.-hevesen rávágta.
-Köszönöm hogy megmentettél.-tette hozzá az ismeretlen lány.
-Csak jókor voltam jó helyen.-mondtam neki.
-Erre laksz te is ?-kérdezte a lány.
-Igen, a sarkon ott látod azt a nagy fehér házat?-válaszoltam.
-Én a túloldalon lakom, ne vedd tolakodásnak de nincs kedved eljönni ezek után már menni is félek..-kérdezte meg alány
-De az király lenne-válaszoltam neki.
-Akkor menjünk-mondta a titokzatos lány.
Amíg sétáltunk, közbe néhány szót váltottunk hogy megismerjük nagyjából egymást. És én végig rajta merengtem hogy milyen gyönyörű és örülök hogy vásárolni mentem.
Amíg sétáltunk, közbe néhány szót váltottunk hogy megismerjük nagyjából egymást. És én végig rajta merengtem hogy milyen gyönyörű és örülök hogy vásárolni mentem.
-És amúgy hogy hívnak?-kérdezte a lány.
-David Dawn-nak és téged ?-válaszoltam.
-Annie Waldnak hívnak.-válaszolta Annie
-Rendben Annie és melyik iskolába jársz?-kérdeztem Annie-töl.
-Clifton High School-ba járok és 10dikes vagyok.-válaszolta Annie.
-Engem is oda akarnak átíratni amibe eddig jártam az nem volt valami jó.-válaszoltam.
-Amúgy 11dikes vagyok.-tettem hozzá.
-Miket szeretsz szabadidődbe csinálni Annie?-kérdeztem.
-Szeretek számítógépezni,zenét hallgatni,sétálni erre-arra,új embereket megismerni.-válaszolta Annie.
-És te David ?-Kérdezte Annie.
-Ismerkedni, kockulni, zenét hallgatni.-válaszoltam.
-Tök egy forma dolgokat szeretünk!-kiálltott fel Annie
-Tök egy forma dolgokat szeretünk!-kiálltott fel Annie
-Ja tényleg-mondtam.
-Holnap este nincs kedved eljönni hozzám?-kérdeztem meg.
-De van, szívesen elmegyek hozzád.-válaszolta Annie.
-Rendben akkor szia majd még találkozunk- elköszöntem és adtam egy pacsit... bár inkább puszit adtam volna.
-Szia!-elköszönt Annie.
-Holnap este nincs kedved eljönni hozzám?-kérdeztem meg.
-De van, szívesen elmegyek hozzád.-válaszolta Annie.
-Rendben akkor szia majd még találkozunk- elköszöntem és adtam egy pacsit... bár inkább puszit adtam volna.
-Szia!-elköszönt Annie.
